1. fejezet

Péntek este volt és Én megint csak otthon ültem a szobámba, egyedül, barátok nélkül.
- Alicia, nem mész el ma a barátaiddal valahova? - kérdezte anyám a folyosról
- Ha lennének, mennék. - mondtam keserű száj ízzel
- Ugyan, menj, szerezz barátokat.
- Anyaaa - nyögtem fel fájdalmasan
- Nem viccelek, Ali. - dugta be a fejét a szobámba
- Neked nem a szobádban kéne, pihenned? - kérdeztem mosolyogva tőle
- Eleget fekszem a kórházban. Szeretek járkálni.
- Walking Dead. - nevettem el magam. Anyám furán nézett rám.
- Komolyan, menj el valahova szórakozni. Az isten áldjon meg, Ali! Itt vagy félig felnőtten és még egy barátodnak se mutattál be minket.
- Mert még nem volt barátom. - hüledeztem anyám kijelentésén
- Ugyan. Ne titkold, ki a szőke herceg? - vigyorodott el és leült mellém. Párnámat magamhoz szorítottam és arcomat a puha textilbe temettem. Lehetetlen.
- Nincs semmilyen szőke herceg.
- Jól van, hagylak. - mosolyodott el és megérintette a vállam. - De ugye majd elmondod, ha nagy baj?
- Persze, anya. - mosolyogtam rá.
- A közelben van egy aranyos kis bár...
- Anya!
- Oké, oké. A nappaliban leszek. - mondta s elhagyta szobámat.
Az egész újra gondolva, nem is olyan rossz ötlet. Túl régen voltam már közösségbe.
- Anya, meggondoltam magam. Elmegyek itthonról.
Az órára pillantottam. 19:27.
- Apa! - kiabáltam el magam. Apu szemüveggel orrnyergén jött ki a dolgozó szobájából. - Elmentem itthonról.
- Hova mész?
- A városba. Anya szerint barátokat kell szereznem.
Apa elmosolyodott majd szorosan magához ölelt.
- Nagyon vigyázz magadra. - suttogta fülembe
- Rendben. - bólintottam engedelmesen
Kimentem a lakásból és beleültem apa BMW-jébe. Beindítottam az autót és az útra hajtottam. Csend volt, csak a motor zúgott. Nem tudtam pontosan hova akarok menni, el innen. Szórakozni akartam.

Az utcán emberek cigiztek és nevettek. A bárból hangos zene hallatszott, bementem.
Az lányok vonaglottak a táncparketten, a srácok meg természetesen élvezték.
A pulthoz sétáltam és leültem. Egy ideig csak néztem ahogy a többiek jól érzik magukat majd úgy gondoltam, hogy semmi keresni valóm itt. Feldúltan keltem fel a székről és átvergődtem magam a tömegen. Éppen kiértem volna az emberek közül amikor valami hozzá ért a karomhoz. Fájt és égetett, gyorsan odakaptam. Valaki megégetett a cigijével. Körül néztem, nem sokkal mellettem egy srác állt cigivel a kezébe. Barna szemei ragyogtak a félhomályban, haja össze-vissza állt, bal kezében a cigije füstölt.
- Ne haragudj. - kiáltotta a fülembe
- Semmiség. - ráztam meg fejemet mosolyogva
- Mutasd. - nyúlt a karomhoz, hogy szemügyre vehesse. - Gyere. - mondta és szemembe nézett. Kiment az ajtón az utcára majd újból felém fordult. - Zayn Malik.- mutatkozott be
- Alicia. Alicia Green. - nyekegtem
- Nagyon fáj? - kérdezte száját huzogatva
- Őszintén? - kérdeztem mosolyogva - Nagyon. - nevettem el magam miközben hajamba túrtam
- Nem akartam. - vakarta meg tarkóját
- Nem gond, majd elmúlik. - mosolyogtam rá kedvesen